Hát nagyon nehéz beszélnem a gondjaimról és főleg itt vadidegen embereknek, de talán igy könnyebb hogy nem ismernek. Én egy 51 éves nő vagyok. Egy éve változott meg az életem, a családom élete. El kellett adnunk a házunkat, mert jelzálogot vettünk fel és nem tudtuk fizetni. Azóta albérletben élünk, egy nagylányom van aki utolsó éves nappalis diák. A férjem nyugdíjas és havi ntto 37.000.-Ft a nyugdíja. Én és a férjem is mindig is dolgoztunk. Most már 3. hónapja hogy munkanélküli lettem, ahol dolgoztam eddig majdnem 3 évig egy helyen /3 hónaponként hosszabbították a szerződésemet/ nem hosszabbították meg és létszámleépítésre hivatkozva elküldtek. Rengeteg állásinterjúra jelentkeztem, önéletrajzot küldtem, de a legtöbb helyről még csak nem is válaszolnak. Biztosan a korom miatt van, hogy nem kellek már sehova sem. Több mint 10 éve dolgozom a kereskedelemben, főként pénztárosként. De már jelentkeztem takarítani is, és már bármilyen munkát vállalnék, de semmi. Teljesen kétségbe vagyok esve, mert már nem tudjuk az albérletet sem fizetni. Ki fognak tenni minket és rokonaink sincsenek, hogy segíteni tudnának. Az édesanyám 1 éve hunyt el hirtelen még ezt sem tudtam feldolgozni. Az ő halálával kezdődött a lavina, még szerencse hogy ő ezt nem érhette meg.
A bajt tetézi, hogy itt van 3 kutya akit nagyon nagyon imádunk, és még akkor fogadtuk őket be, amikor még volt mit enni, mára már örülök hogy ha nekik tudok enni adni. Javaslatként mondták már hogy menhely, vagy az Illatos út, hát énnekem ők olyanok mint a gyerekeim, inkább az életemet adom oda, de nem válok meg tőlük.
Ha valaki tudna segíteni abban, hogy munkát találjak nagyon megköszönném, bármit elvállalok ha kell csakne éhezzün, és ne kelljen kiköltözni az utcára, mert akkor inkább már nem akarok élni sem.
Köszönöm szépen ha valaki elolvasta
Üdvözlettel Ágnes