Már egy éve annak, hogy utoljára éreztem.

Éreztem, hogy fuldoklok, hogy meghalok, hogy fáj, szúr és kiugrik a szívem a helyéről és meleg van és elájulok mindjárt és és és....

PÁNIKBETEGSÉG

És ha rámtört a roham évekkel ezelőtt, akkor is csak annyit tudtak mondani a körülöttem lévők, hogy fejezzem már be, hogy nem tudnak aludni tőlem, hogy hülye vagyok és hogy nekem állandóan valami bajom van és és és..

Orvosok tömtek nyugtatókkal (rivotril, xanax stb..) és szívgyógyszerrel (concore). Fél évig nem tudtam nagyon tömegközlekedni, de főleg éjszakákat nem aludtam, mert féltem attól, ha elalszok, akkor leáll a légzésem.

Ma van egy éve, hogy utoljára éreztem a foszlányait. Büszke vagyok magamra.
Mindent kiiktattam az életemből, amivel okozhattam magamnak ezt és én nyertem. Felül tudtam emelkedni. Bátor voltam, mert meg mertem tenni, mondani a dolgokat nekik, hogy búcsút intettem. Hosszú gyötrődésnek, meghurcolásnak van vége és tanultam.

Tanultam azt, hogy nem úszom árral szemben és soha, de soha nem engedem meg maganak, hogy újra azt érezzem.

Nincs szükségem rád/rátok! :-)))