ÓVJ, ÖLELJ ÁT!
Óvj, Uram, sablonoktól, rögtön-kész válaszoktól,
tévesztő látszatoktól, szédítő mámoroktól!

Óvj eszme rendszerektől, megkövült kegyszerektől,
lélektelen seregtől, magam-vágta sebektől!

Óvj nyárspolgáriságtól,meddő-maró vitáktól,
be nem vallott hibáktól,Tőled elsodró vágytól!

Ne legyek magabiztos. szavad váratlan, titkos,
mihelyt megszólal itt, most . . .Ölelj át Jézus Krisztus!

Egy nemes ember hagyatéka

Egy bizonyos hegyi faluban évszázadokkal ezelőtt egy nemesember azon gondolkodott, hogy milyen örökséget hagyjon a falu lakóinak. Végül eldöntötte, hogy templomot épít hagyatékként.
A templomépítés tervét titokban tartotta egészen a befejezésig. Amikor az emberek összegyűltek, csodálkoztak a templom szépségén és tökéletességén. Sok dicsérő megjegyzés után egy jó megfigyelő megkérdezte:
"De hol vannak a lámpák? Miként világítják meg a templomot?"
Anélkül, hogy válaszolt volna, a nemes rámutatott a falon lévő lámpatartókra, aztán minden egyes családnak adott egy lámpát, hogy vigyék magukkal az istentiszteletre és függesszék fel a falra:

" Valahányszor itt vagytok, az a hely, ahol ültök, világos lesz" - felelte a nemesember." Amikor pedig nem lesztek itt, az a hely sötét lesz. Amikor távol maradtok a templomtól, Isten házának bizonyos része sötéten marad."

Vajon a mi lámpásunk meg van gyújtva? Azon a helyen világítunk ahová Isten helyezett minket?
Ha a megfelelő helyen világítunk , akkor igazi a mi Krisztusra mutató életünk..