Ma page s'efface, ca ne fait aucun doute. Je la vois s'effacer. C'est presque comme un phénomene naturel - la pluie, le vent, une éclosion... J'observe et j'acquiesce.

I don't know any God and I have a strong tendency to consider that the ones who "believe" they do are feeble, dumb, cheap, dishonest and/or liars.

In Dante's journey, starting "halfway along our life's path", paradise is only reached through hell and then purgatory.

In 2010 I have one foot out of purgatory. Soon paradise?

"Such is human love: we love only what we can eat."

I will not bother to replace this sentence in its context, because I am only discovering Simone Weil right now.

Funny, this question people ask me here, when I meet them first: "Jól érzed magad itt Magyarországon?"

They mean: me, as an individual.

I used to answer "Yes sure".

But no, I can not be happy here, when I see how women are treated in this country.
Like an adjuvant, a subaltern, a being "apart" not to be taken too seriously, a commercial good, or a sex pet.

Csak 1 papucsot találtam.

És ez MOST valóban nagy dolog.

I lived most of my childhood stuck between obligations and prohibitions.

Not the regular ones, but the ones aiming at controling people's identity. Not everyone reading me will get it, but the ones who have been through it, for sure will.

Isn't it one of the worse things, to prevent people being who they naturally are, can be?

Must be why I am always overreacting to freedom "killers".

Must be also why I use so many definitions all the time, why I subconsciously apply to the others the same scheme I was imposed to, defining them, and imposing them an identity while defining them.

"Azaz ide olyan dolgokat várunk, amiről VALÓBAN nagy dolog számodra beszélni."

And so, I was right yesterday when I wrote that maybe freedom would be missing here.

This is why I could never really be comfortable on your sites, they are too directive, really.
Sometimes I try, I play the game - when I need too much to express myself-
But then I feel the restrictions, the taboos, the obligations - has to be VALOBAN nagy dolog-, the rules too much.
So I usually regret. I feel, I have prostituted my truth.

Teljesen állhatatlan vagyok.

Nem is vagyok képes az én saját döntésem követni. Azért, mert utálom engedelmeskedni, és magamnak is.

Következmény: amit mondom és amit csinálok, altalában ellentétesek.

Bizto beteg az, hogy az életet olyan komolytalán veszek.

Nem mondhatom el senkinek mert biztos unatkozó... elmondom hát mindenkinek :)
(Vagy forditva)

Szóval: MOST, 3 perc ezelött felfedeztem, hogy miért "ingatlan"t csinálok itt a lehetetlen országban - a magyarok azt nem tudhatnak, de lehetetlenek.
"ingatlan", nem is tudtam, hogy létezik. És nagyon nevettem vólna tudni, hogy "ingatlanos" leszek egyszer. (Még mindig nagyon nem szeretem mondani, hogy "ingatlanos" vagyok. Ugy érzem, ugyanaz mint mondani, hogy kurva vagyok :D)