Hat éve kezdtem a nehézségeimről írni.
Igen, először név és arc nélkül.

Nagyon-nagyon sokat, sokaktól kaptam így.

Ezért indítottam ezeket az oldalakat.

Többeknél olvastam, gyakran hallom – hogy nem ezt érdemelték.

-

Nem értek egyet.
Szerintem: igen, épp EZT.

Sőt: kegyelmi ajándék, hogy meg is kapta.

Isten különös szeretete.
Ez.

-

Teljesen haszontalannak éreztem magam három éve.
Eztán elkezdtem ezt itt.

A Szívesség Közösséget.

Tehát azt ami lelkesít.
És amitől semmiféle megélhetést nem vártam.

-

Arra jutottam, hogy a "legnagyobb magyar" tévedett.
EZT szeretném itt is elmondani.

: )

–› http://www.joosistvan.info/?q=node/185

Ufónak érzem magam.
Ma épp erősen.

Mazochista ufónak.

Mert legalább titkolni próbálnám.
Vegyülni, beépülni.

-

De én NEM.

-

Én MUTATOM magam
Éljen az őszinteség.

Meg ilyenek.

a női nem nekem elképesztő kihívás
saját vágyam hatalmas EREJE

hogy élvezem és vágyom az intimitást

mikor lebilincsel a NŐ mint minőség...
mert hatolnék minden / bármely síkon be

-

teljesen kiszolgáltatottá tudok válni

-

szerencse, hogy ritka a nő
aki MER valóban NŐ lenni

-

... ugyanis semmi esélyem, ha mégis

soká nem mertem kezembe venni a bűvöskockát
mert RETTEGTEM, hogy nem tudom kirakni